Úgy vélem, megfelelő időben vagyunk a közvetlen demokrácia követeléséhez. Világosan látható, hogy a képviseleti rendszer egyre kevésbé elégíti ki az állampolgárok igényeit. Szükségünk lenne arra, hogy a politikai elitet szorosabban, közvetlenebb módon ellenőrizzük, hogy közvetlenebb, hatékonyabb beleszólásunk legyen a politika minden szintjén. Négyévenként új elitet választani, nos ez nem a demokrácia csúcsa, ám a technikai lehetőségeink csak mostanra jutottak el arra a szintre, hogy jelentősebb költségvetési megterhelés nélkül meg lehetne kérdezni az emberek véleményét. Persze, nem feltétlen azokra az ál-kérdőívekre gondolok, amik a már eldöntött kormányzati intézkedések megerősítésére szolgáltak, sokkal inkább arra a még meg sem született technikákra, amik az internet és a média segítségével elérik a választópolgárt két választás között is.
A közvetlen demokrácia nem azt jelenti, hogy akkor holnaptól mindenben országos népszavazás történik, sokkal inkább azt, hogy képesek vagyunk alulról jövő kezdeményezésekre, és az állam pedig akarja is ezeket támogatni. A népszavazás intézménye ennek egy régi formája, amely az alkotmányban (egy ideje már alaptörvény) meglévő kitételt valósítja meg, hogy a nép néha közvetlen módon gyakorolja hatalmát. Azonban a népszavazás költséges dolog. Nehezen is lehet beindítani, ráadásul a hatékonysága is erősen kétséges. A közvetlen demokrácia ennél finomabb megoldásokkal képes operálni. Létrejöhet az állampolgári kontroll a törvényhozás vagy az önkormányzatok felett. Képesek lehetünk országgyűlési vagy önkormányzati képviselőnkkel közvetlen kapcsolatot teremteni. Új demokratikus kontroll jöhet létre. Akár újfajta összetételű országgyűlés vagy települési önkormányzat.
Természetesen mit sem érnek a kiharcolt intézmények és eljárások, ha a választópolgár nem tud vagy nem akar élni ezekkel. Tehát nem csak a hatalomnak kell belátnia a közvetlen demokrácia szükségességét, hanem nekünk is. Meg kell tanulnunk élni a lehetőségeinkkel. Hogy ne csak tüntetéseken fejezhessük ki elégedetlenségünket, hanem hatékony módszerekkel rábírhassuk képviselőinket arra, hogy megváltoztassák egy-egy kérdésben a véleményüket. A közvetlen demokráciában nem csak karizmatikus hősök visznek győzelemre egy-egy ügyet, hanem az gyakrabban és támogatottan konszenzus által alakul ki. A konszenzus a hatalom képviselői és az átlagember között van. A tömegek így közvetlen kontrollt is gyakorolhatnak a hatalom felett.
A Közvetlen Demokrácia Mozgalomnak tehát egyrészről fel kell vállalnia a közvetlen demokrácia ügyét mind a döntéshozók, mind az állampolgárok felé, másrészt el is kell tudnia magyaráznia, mi ez és hogyan lehet megvalósítani. Hogy milyen lenne élni ezekkel az eszközökkel. Mindkét félnek be kell látnia, hogy számára is előnyös ez a rendszer. Együtt kell működnünk mind a civilekkel, mind a pártokkal az ügy érdekében úgy, hogy magunk nem pártosodunk. A közvetlen demokrácia ügyét nem sajátíthatja ki egy párt.
